Még Magyarországon kinéztem magunknak egy honlapot: http://holistika.pt/. Tetszett, hogy máshogy közelítik meg a dolgokat, szimpatikusak voltak. Már akkor eldöntöttem, hogy ha itt leszünk, találkozunk velük.

Majdnem két hete voltunk a szigeten, amikor felhívtam őket. Akkor épp nem vették fel, így írtam egy e-mailt. Kb. fél órán belül hívtak is telefonon, és jó negyed órát beszéltünk. Megbeszéltük, hogy milyen igényeink vannak, és hogy milyen lehetőségeket kínálnak. Az külön tetszett, hogy nem "konzerv-utazásokat" kínálnak csak, hanem az igények alapján állította össze Jorge azt a napot, amit vele töltöttünk a szigeten. Ez gyakorlatilag végül a Sete Cidades "csomagukat" tartalmazta, némi plusszal.

Szerdán beszéltünk telefonon, és péntek reggel már találkoztunk is. Egy minibusszal mentünk, nagyon-nagyon szép helyekre.

Kiemelten tetszett, hogy Jorge sokszor direkt nem azokon a helyeken állt meg, ahol a turistabuszok és csoportok meg szoktak állni. Sokszor láttunk olyanokat, amiket mondta, hogy az átlag turisták nem is tudnak róluk.

És hallottunk is olyan zenét, amit mások elég ritkán hallhatnak. Az egyik tónál Jorge kivette a kisbuszból a hangszerét, és a tó mellett zenélt egyet nekünk. A hangszer neve magyarul nem tudom mi, angolul handpan. Itt egy rövid videó, amin pont Jorge van, ahogy ezen játszik (háttérben Sete Cidades két tava, a Kék és a Zöld tó):

Jorge-al sokat beszélgettünk, például megkérdeztem, hogy miért is Kék és Zöld a két tó - és amúgy tényleg más a színük.

Azért van ez, mert a kisebb tó a körülötte lévő sok zöldet tükrözi vissza, a nagyobb viszont már túl nagy ehhez, és ezért az ég kékjét tükrözi vissza.

Sete Cidades mellett Jorge elvitt minket egy helyre, ahova mondta, hogy 4-nél több emberrel nem is megy, és errefelé aztán tényleg nem szoktak turisták járni. Így történt, hogy egy barlangot is felfedezhettünk. A bejárata:

És természetesen Vikike volt a legbátrabb a társaságban, Jorge-al kézenfogva mentek be a sötétbe. (elég hamar előkerültek a zseblámpa-appok a telefonokon):

Bent nem készült kép, de 5-10 percet lehettünk bent. Egy természetes barlangról van szó, ahol volt, hogy csak négykézláb fértünk el (Viki kb. pont elfért állva), találkoztunk zsákutcákkal, és végül egy másik bejáratán mentünk ki, szerintem mintegy 100 méterre onnan, ahol bementünk. Izgalmas volt, nagyon tetszett (először voltunk olyan barlangban, ami nem csarnok méretű és ki van világítva mindenhol).

Sete Cidades-ban ebédeltünk egy hangulatos helyen. Melegételes svédasztal volt, de emellett számunkra készítettek külön vegán ebédet (tészta, saláta, gyümölcsök). Kicsit sokat kellett rá várni, addigra Viki már kb. jóllakott rizzsel, de amit ettünk, az minden nagyon jó volt.

Sete Cidades amúgy a sziget "normájától" eltér abban, hogy ténylegesen kisvárosi hangulata van, családi házakkal, nagyobb terekkel, mint amit a többi településen tapasztaltunk:

Ebéd után Viki elaludt, így a következő kilátó-helyen az autóban maradt édesen szenderegve, amíg mi szép tájat láttunk.

Ezután Ferrariába mentünk, ott van egy olyan hely, ahol meleg termálvíz folyik az óceánba, pont egy apró öbölnél. Így ott melegvízű óceánban lehet fürdeni, és élvezni, ahogy jönnek-mennek az öbölbe már csak csappant erővel bejutó hullámok. Kézben alvó Vikikével indultunk el, de hamar felébredt, és örömmel vette magára az úszógumiját, hogy a vízbe másszunk.

3 órán keresztül voltunk a vízben, nagyon kellemes élmény volt, és még rákokat is láttunk, ahogy néha komótosan, néha pedig igencsak fürgén jöttek-mentek a köveken a víz mellett.

Hazafele menet Viki és Mariann el is aludt, én pedig Jorge-al beszélgettem, miközben a saját handpan-zenefelvételét hallgattuk.

Ha az Azori-szigeteken jársz, akkor mindenképpen ajánlom a Holistikát. Az ára miatt előtte kicsit gondolkoztunk, hogy biztosan akarunk-e ennyit költeni egyetlen napra, de már az első pár órában tudtuk, hogy ez a valamivel több, mint 50.000 Ft nagyon is megérte. Felejthetetlen napot kaptunk.

A poszt búcsú-képe egy emlékeztető arról, hogy milyen rengeteg víz is van a környéken. Sok. Egy óceánnyi.