Van olyan része is az Azori-szigeteknek, amiről még nem írtam: bogarak.

Legyek

Először is a legyekről szólok. Ami itt furcsa bennük, hogy meglepően agresszívak. De lehet, hogy úgy kellene mondanom, hogy barátságosak. A lényeg az, hogy itt bizony nem félnek rádszállni, teljes nyugalommal repülnek rád, és csak akkor mennek el, ha megmozdulsz vagy elhessegeted őket. És akkor lehet, hogy ha leállsz, pár másodperc múlva újra landolnak rajtad.

Miközben ezt a cikket írtam (a hangyák részt éppen), pont akkor repült neki egy nagy légy a laptopom képernyőjének és úgy megijesztett zömmögve-pörögve-vadulva, hogy felugrottam az asztaltól. Oké, ez rólam is mond dolgokat, de talán a legyekről is. Tényleg agresszívek.

Hangyák

Hangyák eddig mindegyik szálláson voltak, ahol voltunk. Nagyon hatékonyan megtalálják azokat a kekszdarabkákat, amiket Te nem találtál meg, és sorbaállva-menetelve mutatják neked az oda vezető utat. Ettől függetlenül nincs velük bajom, jól kijövünk.

Gilisztaszerű százlábúak

Vannak olyan százlábúak, amiket Magyarországon is láttam már valamerre, első ránézésre akár fura kis gilisztának is tűnhetnek - Viki úgy is hívja őket, hogy giliszták -, de igazából apró lábaik vannak, és előszeretettel másznak fel a falra, és csavarodnak csigavonalba.

Velük sincs bajom, lassúak, és nem tűnnek ártalmasnak. Azért ha tehetem, akkor megmutatom nekik, hogy kint mennyivel jobb.

1-2 centis nemtudommilyen bogarak

Nem sokszor láttuk, kb. a krumplibogárhoz hasonlítanak, lehet, hogy akár azok is. Ennél többet erről nem tudok mondani, Mariann is csak egyszer látta éppenhogy, és én is.

Az eddigi legijesztőbb bogár-találkozásaim az utóbbi pár hétben: Óriás Pókszázlábú

Volt, hogy a legkisebb bogár látványa is ki tudott volna kergetni a világból. Azóta sokat fejlődtem, jelenleg ott tartok, hogy mindig kb. csak az aktuálisan legijesztőbb bogártól félek a környezetemben.

Ez jelenleg a már névről is ijesztő Óriás Pókszázlábú

A pókszázlábú alapvetően 2-2.5 centis kis valami, és akkor is ijesztően néz ki, de trópusi területeken akár 15-20 centisre is megnőhet. Nekünk itt Feteirasban egy 8-10 centis példányhoz volt szerencsénk.

Ezt a képet nem én készítettem, én amikor megláttam, akkor nem jutott eszembe fényképezni, főleg nem ilyen közelről. Először úgy találkoztam vele, hogy egyből első éjszaka, kb. éjjel 1-2 körül a plafonról leesett, szinte egyenesen a hajamba. Nem tudom, hogy melyikünk ijedt meg jobban. Az azt követő fél órában azt hittem, hogy reggelig nem fogok aludni, de végül a másik szobában nyugodtan aludtam, a bogár pedig a falon, szinte a plafon magasságából figyelte a szobát.

Ez hétfő este volt. Csütörtök éjjel találkoztunk vele következő alkalommal, a hálószobánk falán volt, amikor Mariann akart menni lefeküdni. Viki nyugodalmasan aludt, alig 2 méterre a bogártól. Némi taktikai tanácskozás után Vikit átvittük a másik szobába (nem ébredt fel), Mariann egy műanyag edénnyel foglyul ejtette az ijesztő bogarat, én pedig az edény alá csúsztattam először kartont, majd az alá keményebb műanyagot, hogy a bogár ne szabaduljon ki. Így már szállítható volt.

Mariann kinyitotta az ajtót, én meg az egész mindent, edényt, bogarat, kartont, kidobtam az éjszakába, hogy majd másnap reggel felvesszük a dolgokat, addig nem kellenek.

Érdekes adat: Ezen cikk írása közben legalább 3-szor felállt a szőr a hátamon és a kezemen.