Az Azori-szigeteken a legtöbb város nem mostanában épült, és ez nagyon meg is látszik az utcákon. Ponta Delgadában készítettem az alábbi képeket, de akármelyik más városban voltunk eddig Sao Miguelen, ugyanilyen utcákkal találkoztunk.

Az újabb építésű részeken már az általánosan megszokott méretekkel találkozunk. Kényelmesen el lehet férni 3 embernek is egymás mellett a járdán, és akár fák is szegélyezik az utakat. A történelmi városrészeken viszont nem ritka, hogy egy autó is csak éppenhogy fér el, és csak a parkokban látni zöldet.

A legérdekesebbek számomra a járdák. Egyrészt, többségük macskaköves, és ábrák vannak benne (erről lesz majd egy külön bejegyzés). Másrészt, néha nevetségesen keskenyek, és külön mosolyt csal az arcomra, amikor azt látom, hogy maga az utca kicsit kanyarog, az autóút középen viszont egyenes, és ennek az az eredménye, hogy a járda el-eltűnik, kiszélesedik, majd megint alig van.

Az alábbi kép kb. egy átlagos mellékutcát ábrázol:

Azon az úton, amin dolgozni jövök, van egy rész, amin elsőre csak félig nevetve csóváltam a fejem.

Messzebbről így látod, akár még azt is gondolhatnád, hogy a perspektivikus ábrázolás egyik példája, hogy a távolban összefutnak a jobb oldali járda vonalai:

De ahogy a zebrához közelebb érsz, már ezt látod:

A zebra túloldaláról visszanézve láthatod, hogy az ablakpárkány-szélességű járdára mehetsz át:

Izgi, ugye? :)

Eddig 3 várost néztünk meg jobban, és számos egyéb városon mentünk át busszal. Mindenhol ilyen utcákkal találkoztunk, sokszor volt, hogy csak néztünk, hogy a busz a kanyargós utcán úgy száguld, hogy közben kb. 20-20 centi van a két oldalán a busz ablaka és a házak között.